Hogyan éld át a lavinát?

Ausztriában a lavinabalesetek 78%-a pályán kívüli síelőket vagy sítúrázókat éri. A balesetek 94%-át olyan lavinák okozzák, amelyeket a síelők, sítúrázók maguk idéznek elő vagy a környezetükben keletkezik. A lavinahalál elkerülésének egyetlen hatékony módja a síelő vagy túrázó általi megelőzés! Ezért a legjobb elkerülni a lavinaveszélyes területeket. A biztosított pályán kívüli síeléshez ismerni kell a tájat, a talaj és hóviszonyokat, a legutóbbi időjárást és a szél tevékenységét. A sípályák fölötti szabad mélyhavas területeken nem szabad mélyhósíelést kezdeni, mert a pályán síelőket veszélyeztethetjük vele. A hótakaró egyensúlyi állapotát nemcsak ezzel a síeléssel lehet megbontani, hanem a síelő felszakítja felszíni hóréteget, s ezzel megszüntethet egy stabilizáló erőt.

Két dolgot szeretnénk egyszerre: biztonságban lenni és kipróbálni magunkat egy igazi sípályán, azaz megfelelni a kihívásoknak. Mi a megoldás? Egyfelől a komolyabb síterepeken igénybe kell venni egy hegyi vezető tapasztalatait, akik pontosan ismerik a síelési viszonyokat. Indulás előtt elmondják a legfontosabb tudnivalókat, az egész túra alatt velünk vannak, hátizsákjukban életmentő felszerelés van náluk szükség esetére. Az ilyen vezetők azonban drágák. A másik lehetőség egy lavinatanfolyam elvégzése. Ausztriában úgynevezett hó és lavina felkészítő tanfolyamokat tartanak 1989 óta. A kétnapos alaptanfolyam például teljesen ingyenes, de lehetőség van bővített tanfolyamokra is, ahol már éles terepkiképzést is kapnak a résztvevők fönt a hegyen és az árban szerepel az egyszerű szállás és a profi hegyi vezetők szolgálata is.

Több tévhitet is eloszlatnak azt például, hogy a lavinák képződéséhez friss hó szükséges mindig. Az erős szél az, ami mozgásba hozza a hótömeget akár a mélyebb rétegekben is és törékeny, a sziklaperemeken olykor túlnyúló rétegekben gyűjti össze. Az így összesűrűsödött hó azután nehéz táblákká áll össze, amely könnyen elmozdul az alatt lévő lazább szerkezetű hórétegen. Abban a pillanatban, ahogy ez a sűrűbb réteg elmozdul, a biztonságos lejtő halálos tereppé változhat. A leggyakoribb hiba a síelők részéről, hogy figyelmen kívül hagyják a lavina veszélyre figyelmeztető skálát, amely egytől ötig terjed attól függően, milyen esély van az adott területen lavinák kialakulására. A gyakorlati tanfolyamon a hallgatókat beássák a hóba, hogy saját maguk is megtapasztalják, milyen nehéz a mozgás a hó alatt. A kurzuson azt is megtanulják a résztvevők, hogy miként lehet kiválasztani a hegy tetején, hogy melyik irányban biztonságos a siklás.

Ha nem sikerül elkerülni a lavinát, akkor az embernek ismernie kell azokat az eszközöket, amivel társait kimentheti a hó alól. A legfontosabb eszköz a lavina jeladó, a Pieps. A kabát alatt, a testhez minél közelebb kell elhelyezni, hogy a lavina ne téphesse le a készüléket. Alapesetben jeladásra van állítva, hogy a kereső csapat tagjai vételre kapcsolva saját Pieps-üket megtalálják az elsodort síelőket. A következő eszköz a szonda, amely egy összecsukható 2 -4 m hosszú bot. Ennek segítségével pontosan meg lehet tudni, hogy hol és milyen fekszik a lavina áldozata. A szondán be van jelölve milyen mélyen lett beszúrva a hóba. Körülbelül 30-szor 30 centis területenként kell átvizsgálni a havat, amíg úgy nem érezzük, hogy megtaláltuk az eltemetettet. Ezután használhatjuk a lavinalapátot, ami egy teleszkópos könnyű szerszám, mely belefér egy hátizsákba. A lapáttal nagyon gyorsan kell ásni, hiszen ettől függ, az eltemettet túlélési esélye a hó alatt. A leghatékonyabb minden eszköz közül a keresőkutya, amelyik 3- 5 perc alatt megtalálja a lavina áldozatát.

A túléléshez van néhány speciális eszköz is. Ilyen az Air Bag System, egy különleges, felfújható légzsák a hátizsákban elhelyezve. Ennek segítségével lehet fennmaradni a hó tetején, míg a lavina el nem áll. A felkészültebb turisták régebben használták a lavinazsinórt. A lavinazsinór azt használja ki, hogy a könnyebb dolgok fent maradnak a felszínen. Egy 20 méter hosszú, élénk színű, hosszjelzésekkel ellátott zsinór, melynek egyik végét magunkhoz rögzítjük, a másikat pedig szabadon húzzuk magunk után. A zsinór egy darabja valahol a hó tetejére kerül, miután megáll a lavina. Így használható információ hordozóként. A recco egy a ruhába varrt fémbetét, melyet a keresők fémradarja kimutat. A hó alatti túlélést az avalung nevű készülék könnyíti meg, mely oxigénnel látja el a bajbajutottat szűrőként működve.

Ezek az eszközök és módszerek azok, melyek segítenek túlélni a lavinát. De sohasem pótolhatják a tudást felkészültséget és tapasztalatokat, amivel minden, a hegyekbe kilátogató embernek rendelkeznie kell! Azonban gyakran a tapasztalat sem elégséges Stefan Widauer ismert extrémsportoló esetére igaz ez. Vasárnap edzeni ment. meg akarta mászni az egyik tiroli csúcsot. Mivel hetente háromszor, négyszer tette ezt meg, ezért nem is vitt magával komolyabb felszerelést, így jeladót sem. Rövid idő alatt rájött, hogy a hó állapota veszélyes. Mire visszafordult volna, már késő volt. Egy nagyobb hótömeg elindult, s rövid idő alatt betemette. Úgy érezte magát, mintha bebetonozták volna. Kis üreg maradt körülötte némi oxigénnel. Mivel nem volt jeladója, ezért 50 perc után szabadították ki. Eszméletlen állapotban találtak rá, teste 27 fokosra hűlt le. Azonnal az innsbrucki klinikára szállították, ahol kiderült, hogy komolyabb sérülések nélkül megúszta a balesetet. Óriási szerencséje volt. Ezt a szerencsét és örömet kívánom mindenkinek, aki az Alpokba látogat! Felhőtlen és örömteli pihenést!